A stadionok baja(?) és bája(?)
Örömmámor a stadionban. Örömmámor – mindegy, hogy épp rúgnak valamit valamerre több tízezer szurkoló előtt vagy együtt énekel slágereket ez a végtelennek tűnő tömeg, de örömmámor. Pár hét leforgása alatt ott lehettem Azahriah és a Coldplay Puskás Arénában megtartott audiovizuális remekein, na meg jelen voltam abban a stuttgarti katlanban is, ahol a magyar-skót örökre emlékezetes csatát rendezték… erről a többit szerintem itt nem kell kifejteni.
Maga a foci pedig a sportok királya, popkulturálisan az egyik legnézettebb "műsor" napjainkban és a legstílusosabb, erről nincs vita. Ahogy arról sem, hogy ezek a fenti élmények leírhatatlanok.
A helyszínként szolgáló stadionok kapcsán viszont írni kell pár gondolatot, mert – főleg itthon – kritikák kereszttüzében állnak. Sokan hiábavalónak írják le ezeket a létesítményeket, amikkel egyet is értek főként, de mégiscsak át kell ezt gondolnunk részletessebben… a zene és a sport oldaláról is.
Sokat emésztgettem a témát, nem nagyon tudtam, hogyan lehet ehhez hozzáfogni. Egyrészt az futott végig az agyamon, hogy le is kell ülepedjen minden élmény, de szükséges a kellő gondolatiság is az alábbi sorok között. Egyszerre lenne ez jegyzet és eseményajánló, aztán ezeknek különös keveréke születik meg úgyis.
Röviden: a kultúra egyik fő célja és örökmozgója a közösség építése és az együttlélegzés, a helyek többségén viszont legfeljebb egy-egy vékony szelete lehet ott az adott napi kulttermék rajongóinak. Egy fedett mozi, színház – vagy kiállítóterem, zenei klub is elvitathatatlanul hangulatos (lásd: a MANYI-s ajánlómat)
Ott azonban, ahol közvetlen a szabad ég alatt vagyunk, annak a helynek már biztosan ATMOSZFÉRÁJAa van és – úgy vélem – jobban összeköttetésbe kerülnek a résztvevők egymással, sőt, saját magukkal is.
A szabad gondolkodás adta inspirációk, érzelmi behatások a szabad ég alatt könnyebben „ránk fognak törni”, emiatt is csodálatos a kertmozi, zenét hallgatni (vagy akár csak beszélgetni, pont így nyáron a csillagos ég alatt).
Az ókor óta, az amfiteátrumok létezésétől fogva lett tömegek elé állítva és bemutatva a kultúra, és a stadion az, ahol a nemes sportok és a művészetek forrásaként létező természet és az ember alkotta épített környezet tökéletes felezőpontja megtalálható.
Na és a hatalmas stadionokban tartott sportesemények mégis miért inspiratívak?
„Szürreális élmény volt ennyi torokból hallani a bíztató rigmusokat és a közös énekléseket. Ott igazán át tudtam érezni, hogy milyen lehetett egy teltházas Népstadionban ülni.
…ez a stadion már szemtanúja lesz a következő évtizedek eseményeinek; csodálatos és méltó lett elődjéhez, a többi viszont már egyáltalán nem rajta múlik. Ami adott: egy új, lenyűgöző, közösséget összehozó és modern létesítmény, ami megfelelő formai körülményt biztosít a várt tartalomhoz.” – *
Körmönfont szavakkal fogalmaztam a fentebbi pár sort egy 2019-ben, még egy egyetemi lapba írt írásban, de a sporteseményekkel kapcsolatos csodás érzelmi tapasztalataim azóta csak nőttem, így egyet tudok érteni korábbi önönmagammal.
Magára a helyszínre szerintem még maga a névadó, az egyik legnagyobb magyar is elégedetten csettintene.
A 3 évvel ezelőtti Puskásban átélt magyar-francia 1-1 is, de a pár hete megélt németországi EB-utazás egy majd az unokáknak is mesélek erről a karosszékemből kategória.
Az alkoholból a dudáló skótok által kiivott stuttgarti élmény csúcspontja, mégis a Mercedes-Benz Arenában megélt 100. perces eposz volt, örök emlék. (Senki nem tud olyan forgatókönyveket írni, mint maga a sportélet.)
De egy sporteseménynél miért előny a nyitott stadion?
Mert közvetlenül tudod az égbe felkiáltani a dühöd…izgatottságod…örömöd… mámorod.
És igen. A sport sajnos át lett polizitálva, de ez semmi sem vesz el a sportolók és a stáb erényeiből, munkájából, és az, hogy a sport még nagyobb közösségmozgató erővel bír, mint a kultúra bármelyik ága... Jobb egyszerűen elvonatkoztatni ettől a tényezőtől ott, ahol csak lehet. (a magyar klubfocinál nehezebb, a válogatottnál szerintem könnyebb elnézni, főleg, hogy a külföldön nevelt és játszó játékosok miatt olyan a nemzeti csapat, amilyen.)
És igen. Itthon a stadionokba feleslegesen sok pénzt ölnek, mondhatni, vidéki létesítményekre annyira szükségeltetik, mint krémesbe a majonéz. De itt most kizárólag a Puskás Aréna méltatásáról van szó, ahol több tízezer ember együtt tud örülni egymásnak, és magának az élménynek. (Vannak nem szépen viselkedő nézők mindig, de a jellemző szerencsére nem ez.)
U.i.: Az inspiráló magyar válogatott és Azahriah után pedig remélhetőleg hamarosan más magyar újvonalas előadók is megtöltik az Új Népstadiont. Mert nekem ám ez a tippem és megérzésem, de erről majd máskor.
*: https://juratus.elte.hu/az-olimpiai-stadiontol-a-puskas-arenaig/ x Jakus Barna
Habár az előző cikkünkben már kifejtettük, milyen intézmények állnak rendelkezésre a magyar büntetőjogban az álhírek ellen, de végső sorban leghatékonyabban saját magunk tudjuk kiszűrni ezeket. Nem árt tudni ehhez pár kapaszkodót, mik is azok a tényezők, amelyek alapján felismerünk egy fake news-t.
Fotó: iStock
Rengeteg olyan közösségi médiafelületre regisztrálhatunk, ahol az oldal lényege a felhasználók külsőségeinek mutogatására korlátozódik. Ez viszont nincs így az épp tárgyalt Letterboxdnál /
