ARC Poetica – Tükör a magyar valóságról

Egyszer csak szarkasztikus, másszor elgondolkodtat, harmadszor már megérint és elszomorít. Kevés kiállítás tud és mer ennyire aktuális lenni, kérdés már csak az, hogy a néző a három érzés közül melyiket viszi haza. Számomra már a hatodik-hetedik látogatás volt az idei, és rá kellett jönnöm, hogy évről-évre máshogy zökkent ki, majd ébreszt rá a valóságra az ARC közéleti kiállítás.

         A négyes metrón – borús szombat révén – nem utaztak feltűnően sokan. Azonban már felérve a Bikás Park felszíni metrókijáratához tárult elém az érdeklődők népes serege. Sokan családdal, kutyával jöttek ki a körülbelül 90-100 plakát alkotta labirintus felfedezésére. Kezdetben zavaró, hogy az ember megnéz pár alkotást és utána nehezen igazodik ki, hogy melyiket is látta már és melyiket nem. Egy idő után azonban mindenki belenyugszik ebbe, ezzel pedig kialakul egy bolyongás a művek körül.

A feldolgozott témák közül a háborús, inflációs téma tavaly többször feltűnt. Amik most ezeket letaszították a dobogóról: a gendertéma, a családpolitika és az oktatás helyzete volt. Az érintett témák lefedik a korosztályokat, így a fiataltól az idősig mindenki kérdésekkel bombázta a mellette állót. Mögöttem egy kislány hangosan szólt édesapjához, hogy miért is van a 30-as tábla a gyermekvállalásnál kiemelve.

Pár perccel később pedig egy középkorú társaság vitatta meg az ütős és hatásos plakát definícióját. Szerintük a túl sok szöveg a tartalom kárára megy és elvesz az üzenet hőfokából. Hiszen a plakát alapfunkciója mindig is az volt az utak mellett, hogy az autós – pár pillanat után is – képes legyen róla mindent megjegyezni.

Én is erre jutottam a bolyongás végére. Minden téma annyira belevág egy-egy társadalmi csoport életébe, hogy pár szóval és egy egyértelmű szimbólummal, képi játékkal lehet legkönnyebben eljutni a nézők fejébe. Az, hogy ott belül mi történik, az már egy hosszabb folyamat.

Az ugyanakkor biztos, hogy számomra e sorok írása közben is lepörög egy-egy plakát a szemeim előtt, amik tudatosítják velem a jelenlegi magyar valóság abszurditását és azt, hogy igazából ez az egész kiállítás csak a belső feszültség minimális szellőztetésére elég. Ennek ellenére jövőre is ki fogok látogatni az ARC-ra, mert kevesebb olyan művészeti termék létezik napjainkban itthon, ami jobban visszaadná a magyar mindennapokat egy, másfél óra alatt.

(Képek: a 22. ARC Kiállítás plakátaiból a személyes top3)

A kiállítás október 8-áig a Bikás Park területén megtekinthető!