Mint egy éhes kisgyerek, akit bevisznek kedvenc éttermébe. Ilyen érzésem volt, amikor április végén kiderült és kikerült az Artmozik éjszakája programja. Sorozatban harmadszor vettem részt múlt pénteken ezen, az évenként megrendezett eseményen. És harmadik alkalommal is képes volt megadni azt a pesti esti vibe-ot, amit vizionálok is előre: Belvárosban mászkálás és mozikban mászkálás. Sokszínű élményekkel.

Mert igaz, igaz... otthon is lehet „mozizni” és filmeket megnézni, és én is így szoktam az esetek 85-90%-ában. Na de az a tíz százalék, amikor kimozdulsz, mégiscsak más… Eseményjellegű. Főleg, hogyha a bőség zavarával küzdesz.

Visszatérve a kisgyerekes-éttermes példához, elég erősen gondolkodóba is estem idén is, melyik alkotásokat „szorítsam bele” ebbe a 8-9 órás intervallumba este hattól a hajnali órákig. A közelmúlt premierjeit is lehet itt pótolni, vagy akár bemutatás előtti, vagy moziklasszikusokból is csemegézhetsz. Az 5 művészmozi 14 termében vetített 67 filmtekercse közül (ez akár most Cannes-ban is lehetne adat) végül a Puskin és a Toldi nagy-, majd a Kino Café kisterme legyőzte a többi opciót. (Hasonló érzésem támadt már fesztiválokon is, amikor bizony nehéz dönteni, hogy a 34567 program közül melyikre érj oda időben. Kellemes teher, az is biztos.)

Így épphogy odaérve a tizennyolc nulla-nullás kezdésre, becsúsztam a Metropolis terembe, (amit pár éve a világ 5. legszebb „mozitermének” választottak, aki eddig kihagyta, az most azonnal foglaljon oda bármire jegyet) megnézni a Wellington-festmény címre hallgató, a nevénél jóval érdekesebb és kedvesebb angol vígjáték-krimit.

https://www.youtube.com/watch?v=7I0ZU9ZSzyQ

A film igaz sztorin alapul a ’60-as évekből: a híres brit hadvezérről szóló portréfestményt lopja el egy kisvárosi angol úr, aki mindig a nép és az igazságosságért harcol a maga kicsi, de végtelenül kedves ötleteivel. A kép ellopása körülötti bonyodalmakat is azzal magyarázza, hogy a váltságdíjat ráfordítaná arra, hogy minden nyugdíjas és háborús veteránnak ingyenes tv-szolgáltatása legyen.

Ez a korai kezdés még senkinek nem ártott meg. Ez a 18-19:30-ig tartó mozi még úgy hatott, mint egy felvezető, headliner előtti fellépő a Sziget Nagyszínpadon. A következő film viszont – és itt a nagy utazás része is az eseménynek – egy klasszikus volt a Toldiban.

Ez pedig a Fast X…. helyett David Lynch Veszett a világ c. Nicholas Cage – Laura Dern párosával felálló 1990-es abszurd thrillere volt. Ha szeretnétek látni random jeleneteket, akkor mindenképp lessetek rá erre az alkotásra. Lynch az egyik, aki nagy lemaradásom, ez volt tőle a legelső, amit láttam és nagyvásznon erősen meg is győzött, hogy az életművön végig kell mennem.

https://www.youtube.com/watch?v=V8ea0rQjZco

Régebbi mozgóképeket amúgy is mindig más, múltidéző hatású megnézni. Akaratlanul is a mai mozikba kerülő társaikkal hasonlítod össze és – személy szerint én – esetek nagyrészében arra jövök rá, hogy mennyivel eredetibb, színesebb-szagosabb alkotások születtek régebben.

Az éjfélre végett érő headliner zenekar (vetítés) után, már lehet menni a technobulikba, ami itt számomra a Kino Art Café 28 fős termében a második sort jelentette. Ugyan ki kellett akasztani a második nyaki csigolyámat, hogy 110 percen keresztül fel tudjak nézni a vászonra onnan, de ez is sikerült. És ilyen módon tekintettem meg a részemről az est folyamán legjobban várt Műanyag égboltot.

https://www.youtube.com/watch?v=cRFbqfW4_TI

A magyar scifi animációs film első fele lenyűgözött, második fele kicsit ugyan nekem vontatottá vált, - ennek köszönhetően kimaradhatott 1-2-10-12 perc -, azonban elvitathatatlan, hogy az itthon nem annyira bevett science-fiction műfajban hiánypótló, a világ- és hangulatépítés elsőosztályú. (hasonlít a nem régen bemutatott HBO-s Last of Us-ra) Sok magyar film közül erre esett a választás és nem kellett csalódni abban, hogy annak ellenére, hogy mennyire ellehetetlenítik a magyar filmipart, mégis mennyire jó ötletek laknak a fiatal rendezők fejében is. Meg amúgy is az animáció Magyarországon (a Kis Vukot leszámítva) mindig erős volt és lesz, szóval ezt is nézzétek meg, ha szeretitek az egyedien rajzolt filmeket!

Az égbolt műanyagból már sötéttá változott és lassan hajnalodott is, így érdemes volt lezárni ezt a hajnalokba nyúló filmünnepet. Tanulság nincs, lényeg, hogy járjatok – akár egyedül is, akár társasággal – minél több olyan helyre, ami kiszakít a mindennapokból!
Moziból-moziba menet más fénybe borult péntek este is Budapest…