A streamingcsatornák térnyerésével két részre szakadt a filmrajongók tábora: a főkérdés, hogy kizárólag eredeti nyelven érdemes megnézni egy alkotást vagy érdemes várni a szinkronra? Cikkünkben ezt a témát boncolgatjuk, valamint az idén 90 éves magyar szinkron történetébe merülünk bele.

Bár azt gondolhatnánk, hogy az alapvetően audiovizuális termékként működő filmeknek mindig részei voltak hangok, ez valójában nem igaz. A hangosfilmek megjelenéséig ugyanis élőzene kísérte a cselekményt, ezt egészítették ki a vásznon megjelenő feliratok. A tengerentúlon az első „beszélő mozi” az 1927-es – Warner stúdió által gyártott – A dzsesszénekes volt, míg hazánkban az 1931-es Kék bálvány című filmben hallhatta először a színészek hangját a publikum.

Kezdetek

A némafilmek annyira népszerűek voltak, hogy a hangosfilmek sikerében viszonylag sokan bíztak, a kételkedőknek azonban hamar be kellett látniuk: tévedtek. Az 1930-as években minden korábbinál népszerűbbé vált a mozi a még összetettebb, még zsigeribb élménynek köszönhetően.

Bár a külföldi sikerfilmek bemutatására itthon is megvolt az igény, a felirat sok magyar nézőt elriasztott. A vidéki filmszínházat ekkor úgy döntöttek, hogy összefognak: közös levélben keresték meg az akkori belügyminisztert, vitéz Kozma Miklóst, hogy segítsen – a pénzügyi csőd lehetőségét is magában hordozó – probléma megoldásában.

A politikus meghallotta a filmszakma segélykiáltását, hiszen nem sokkal később kiadta azt a rendeletek, mely előírta, hogy a Magyarországon bemutatott filmek legalább ötödének magyar nyelvűnek kellett lennie. Amennyiben pedig ezt az arányt nem tették ki az itthon gyártott alkotások, külföldi filmeket kellett magyar nyelvűre lefordítani.

1935 novemberében el is készült a legelső szinkron, amelyet egyből heves kritikák értek: sokan hamisításnak nevezték.

Az egységesített magyar szinkronra azonban egészen a Rákosi-korszakig kellett várni. Az 1951-ben alapított Pannónia Filmstúdió lett az a hely, ahol technikai és szervezésügyi szempontból egyaránt megvoltak azok a körülmények, melyek biztosították a minőségi szinkrongyártást – a színészek, rendezők és dramaturgok számára egyaránt.

Pannónia Filmstúdió és az aranykorszak

Amikor 6 évvel később megalakult a Magyar Televízió, a szocialista államvezetés a korábbinál is erőszakosabban szerette volna irányítani a magyar nép kulturális szokásait. Ennek okán elrendelték, hogy minden televízióban leadott műsornak – így a filmeknek is – magyarul kellett megszólalnia. Ez a döntés hosszú távra megágyazta a magyar szinkronszínészet hagyományának alapkövét, amelynek hatásai mind a mai napig érezhetőek.

A Pannónia Filmstúdió budapesti – és az 1970-ben nyitott kecskeméti – műtermében élő szereplős és rajzfilmeket egyaránt szinkronizáltak.

Legkorábbi kapcsolódásunk a magyar szinkronhangokhoz pont ezekhez a mesékhez köthető. Hiszen ki ne emlékezne Szabó Gyula hangjára a Magyar Népmesékből, Pogány Judit hangjára a Vukból, a fiatal Kern András megszólalásaira Ludas Matyiként, esetleg Benedek Miklós mondataira a Macskafogóból?

Legendás, 2025-ben is sokat emlegetett hangok ezek, amelyek hozzájárultak, hogy a bravúros, világszerte kiemelkedően működő magyarszinkronszínészet kialakulásához.

A magyar animációs filmművészetet pedig már régóta nemcsak az országhatárokon belül tartják minőséginek – legfőképp Jankovics Marcell munkássága révén. A Magyar Népmeséket többek között már angolra, franciára, portugálra és kínai nyelvre is lefordították, továbbá a legelső magyar Oscar-díjas (rövid)film 1981-ben, a Rófusz Ferenc által készített A légy című rajzolt alkotás lett, ami érdekességképp pont nem tartalmaz egy emberi hangot sem. A precizitást és a kidolgozottságát jól mutatja, hogy a mű végleges 150 másodperce közel 3600 rajzból készült el.

Visszatérve a külföldi nagyjátékfilmek híres magyar szinkronjaira: annyi biztos, hogy a Pannónia Filmstúdió évtizedeken átívelően egy összetartó szakmai és baráti közösséget hozott létre. A sor szinte végtelen hosszú lenne, ha elkezdenénk listázni, mely hazai színészek hangjai forrtak össze külföldi kollégáikkal. Példaként Bujtor István mint Bud Spencer, Kránitz Lajos a Dallas című tévésorozat Jocky Ewingjaként, vagy Végvári Tamás mint Al Pacino magyar hangja rengeteg néző fejében ma is ott él. Az iszdb.hu adatbázisa remek lehetőséget kínál, hogy ismerős nevek alapján keresgéljünk vagy elmélyedjünk kedvenceink munkásságába.

Rendszerváltás – a szakmán belül is

A rendszerváltás azonban magával hozta új szinkronstúdiók megjelenését, amire szükség volt, hiszen a ’90-es években egyre csak bővült a hazai kereskedelmi televíziós csatornák, illetve a külföldről behozott filmalkotások száma – mostmár a kölcsönözhető, videotékás formátum miatt is.

Az újabb magyar hangok – mint például Menszátor Magdolna, Kökényessy Ági, Csuja Imre, Stohl András, Kerekes József vagy Für Anikó – színészi játéka és orgánuma úgyszintén emlékezetes és sokszor bravúros. A művészeket körülvevő rendszer azonban nagyban változott, ami miatt számos kritika éri mai napig a magyar szinkron helyzetét.

Bár a technológia fejlődött – a régi analóg tekercsek helyett ma már digitális rögzítés zajlik, amely által többször is felvehetnek egy-egy jelenetet a színészek – már kikoptak a próbák a munkafolyamatból. Míg régen egy nagy mozi magyar szinkronjára akár egy hetet is rászántak – a megugrott munkamennyiség okán – ma már naponta több film szinkronmunkáját is kiszervezi a stúdió, a szinkronszínészek reálbérei pedig az elmúlt évtizedekben legalább a felére estek vissza.

A stúdiók manapság azok a szereplők, akik középen állnak a megrendelők és a színészek között. A szinkronrendezőn túl a dramaturgok és a hangmérnökök is kiemelten fontos szereplői a stábnak. A stúdió költségvetése formátumtól függően más és más: Egy teljes körű mozis szinkron 1-5 millió forintba, míg egy televíziós sorozatos szinkron 2500-4000 forintba kerül percenként, ez derült ki a magyarszinkron.hu 2021-es közleményéből.

Egy szakmabeli szemével

A körülmények pedig a közelmúltban ugyancsak jelentősen megváltoztak, a magyar szinkronhelyzet jelenlegi kihívásairól Nikas Dániel, a Mafilm Audio Kft. szinkronrendezője mesélt:

Az elmúlt években, a streaming térnyerésével, jelentősen átalakult a filmnézés. Ez persze a szinkronizálásra is kihat, hiszen a legnagyobb szolgáltatók magyar nyelven is megjelentetik tartalmaikat, így óriási mennyiségű játékfilmet, sorozatot magyarítunk.

Emellett szerinte azt is fontos megjegyezni, hogy a szinkron nem csupán audiovizuális élmény, hanem adott esetben akadálymentesítés azoknak a nézőknek, akik máshogy nem tudnák élvezni a produktumot. A streamingnek köszönhetően pedig ezek a lehetőségek pár kattintással szabadon és könnyen elérhetővé is váltak.

A mai magyar szinkron összességében nagyon feszített tempóban készül, a legtöbb szinkronstúdióban nincs idő – sajnos adott esetben – igény sem, a részletek kidolgozására. Természetesen most is készülnek remek szinkronok, de ez inkább az adott szinkronstáb igényességén múlik, semmint bármilyen előzetes elváráson. A mozibemutatókra és nagyvolumenű streaming-premierekre nagyobb hangsúlyt fektet a film forgalmazója is, így általában ezek még minőségi magyarítást kapnak.

Azonban nemcsak a film- és sorozatfogyasztási szokások változtak, hanem a technológiában megjelent az a mesterséges intelligencia, amely az egész filmiparra kihathat. Az ezzel kapcsolatos kétségeket jól mutatta meg az a tavalyi hollywoodi színész- és írósztrájk, ami több mint 60 éve a legsúlyosabb krízist jelentette az álomgyárban. Ugyan kisebb méretekben, de a magyar szakmai berkekben is feszültséget keltett mindez. Nikas szerint azonban nem kell aggódniuk emiatt a szakmabelieknek:

Legyen ez [a mesterséges intelligencia – szerk.] bármilyen professzionális és gyors, az emberi tényező mindig hiányozni fog belőle – így talán kijelenthetjük, hogy egyelőre nem jelent veszélyt a szakmára nézve és bizonyosan lesznek olyan funkciói, amelyek segíthetik a munkánkat.

Akármennyire is világszínvonalú a magyar szinkron – összehasonlításképp: sok országban csak az a hangalámondás létezik csak, amelyet mi az ismeretterjesztő műsörök alatt hallhatunk – sokak ragaszkodnak az eredeti nyelvhez és a magyar felirathoz. Napjainkban a mozis és a streamingfelületeken azonban nem kell összevesznie ennek az ellentábornak a szinkront kedvelőkkel, hiszen nekünk, nézők kezében a választás – a tévés kínálatot kivéve – milyen formai köntösben szeretnénk élvezni az adott tartalmat.

Főleg ebből kifolyólag a megkérdezett szinkronrendező is úgy gondolja, hogy nincs elkopóban az iparág:

Az igaz, hogy a műveltebb, fővárosi nézők, illetve a fiatalok gyakran néznek eredeti nyelven filmeket, de ez nem mondható el általánosságban. A szinkronra az igényt jól mutatja, hogy nagyon sokat szinkronizálunk: három vezető stúdió heti több tízezer percet küld ki különböző – tévé, mozi, streaming – megrendelőknek.

Forrás:

Magyar Hangja című dokumentumfilm (Csapó András, 2022)

Magyarszinkron.hu

Köszönöm Nikas Dánielnek a közreműködést!