Mindenkit feszenget az igazság megtalálása és az ahhoz vezető út. Sok művészeti alkotás foglalkozik is ezzel, és ha jogi témájú mozgóképet szeretne valaki újonnan megnézni, legtöbbször Sidney Lumet esküdt székes, pszichológiai remekműve, a 12 dühös ember (1957) jön fel válaszként. Hogyha pedig magáról az általános igazság kereséséről és megtalálásáról szeretnénk nézni valami klasszikust, akkor pedig az 1999-es Mátrix jut sokak eszébe.

Ezen felülemelkedve, az 50-es évektől napjainkig válogattam össze évtizedenként egy-egy filmet, amelyek az igazság és annak relativitásáról szólnak, és ha egyértelmű válaszokat nem mindig, gondolatokat mindenképp hordoznak.

A vád tanúja (1957):

Ezekben az években virágzott a thriller műfaja - főleg Hitchcock révén, emellett a távolkeletre tekintve említésre méltó ugyancsak a szubjektivitást és láttatást központba állító a Vihar kapujában (1950) a japán Akira Kurosawától.

Azonban a Vád tanúja, amelyet Agatha Christie novellájából alkotta meg a Monarchiában született Billy Wilder rendező és csavarosságával, illetve sokszor könnyedebb, humorosabb hangvételével megkapó és azt mondom, mindenkinek ajánlott. Mellesleg minden idők hatodik legjobb tárgyalótermi drámája Az IMDbszavazatai szerint, így pedig a kétszázötven legjobb alkotás között szerepel (most éppen a hatvannegyedik).

A történet szerint egy jónevű, menő ügyvéd véd egy emberöléssel vádolt férfit, aki egy idősebb nő közelébe férkőzött, és miután az öreg hölgy ráhagyta mindenét, ő a vád szerint végzett vele. A vádlott ártatlanságában hisz védője, azonban a kétségeket növeli, hogy a tanúk padjára a férfi felesége áll, aki kész tanúskodni ellene.

A mű kapcsán annak remek színészgárdáját és fordulatos, katartikus történetvezetését szokták kiemelni. Ez utóbbi csavarjait még a szereplők is csak a forgatáson tudták meg, a mozikban pedig felhívták a nézők figyelmét, hogy nehogy elárulják a fordulópontokat másoknak. Ebből az évtizedből egy másik izgalmas amerikai jogi környezetben játszódó alkotás az Élni akarok! (1958), amelyben egy prostituáltat ítélnek halálra egy nem egyértelműen bizonyított gyilkosság kapcsán.

A tanú (1969):

Erről azt hiszem, nem kell sokat beszélni. A listán nem csak azért van rajta, hogy ne csak külföldi művek legyenek megemlítve. Minden idők 10 legfontosabb magyar filmjében benne van biztosan és 100 év múlva is benne lesz. Hazánkban egyértelműen hamar kultfilm lett a már 54 éves, de sokáig fiókban tartott Bacsó Péter-alkotás, amely a kommunizmus szatírája egy olyan köntösben, amely fájóan igaz képet mutat a magyar társadalom közelmúltjáról.

A magyar színészet nagy alakjaié és a magyar narancs ikonikus jelenete. A Kállai Ferenc alakította gátőrt mindig rajtakapják valami törvénytelenen. Ezek után a korrupt igazságszolgáltató szervezet élén Virág elvtárssal, egy koncepciós perbe szervezik, hogy tanúskodjon, azonban őt az őszinte természete állandóan valahogy az ellenszegülő oldalra sodorja.

A jog vonatkozásában pedig azt a mindenkor aktuális tételt hozza el számunkra, hogy a hatalom rengeteg helyzetben megragadja valamiféleképpen a jogot és az azáltal irányított állampolgárokat és eszközként használja. Éppen ezért jogosan merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy ebben a kontextusban mit is tehetett volna másképp vagy jobban az elvtárs, hisz ahogy meg is mondták neki: „Az élet nem habostorta, Pelikán.”

Kramer kontra Kramer (1979):

A címből következtetve egy háborús filmre számíthatnánk, ami valóban az, csak nem éppen a klasszikus fajtából. A művet hat szóval össze lehet foglalni: Egy válás és egy gyerek története. Ez a film egy hétköznapi, intim környezetben játszódó családi drámát dolgoz fel, ahol is a belül kiüresedett és magányos családanya elhagyja férjét és gyerekét, majd visszatér, hogy magával vigye a kisfiút.

A Kramer kontra Kramer Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével – akik mindketten megkapták a maguk aranyszobrocskáját ezért – a legjobb filmnek járó Oscar mellett további négyet is megnyert 1980-ban. Egy családi jogi dráma, amelyben az érzelmek és indulatok végig jelen vannak és témája örökérvényű. Nagyon hajaz erre a 2019-ben megjelent Házassági történet, az is ajánlott a téma iránt érdeklődőknek.

Az ítélet (1982):

Sidney Lumet Tizenkét dühös emberéről már esett szó, mint az egyik legnagyobb becsben tartott jogi és szociális dráma. Azonban az alkotó számos más műve is legalább említést érdemel, ezek között szerepel Az ítélet, Paul Newman főszereplésével. A direktor remekül képezi le a társadalmat, és ábrázolja egyes karaktereit azokat szépen kibontva.

Ennek a karakterdrámának a centrumában egy lecsúszott, nem keresett ügyvéd áll, aki azonban kap egy (talán) utolsó nagy lehetőséget, hogy a szakma elismertségébe visszakerüljön, és magával szemben is egyenesbe jöjjön. Az ügy egy kómába esett fiatal nőről és az ellátása körüli orvosi műhibáról szól. A dráma-krimi lassan bontakozik ki, és megjelenik benne a kis és a nagymenő ügyvéd Dávid-Góliát harca, azonban a film a jogrendszerekről nem sokszor hangsúlyozott, lényeges üzenetet hordoz. Eszerint a követendő normákat nem maga az írott törvények alakítják, hanem az élő jog, az emberek maguk. Az ítéletnek pedig nem kell máshonnan, másvalakitől jönnie. Lehet ez egy magunk felé tartott tükör, önítélet is, amiben magunkat szemléljük, múltunkat és céljainkat. 

+1: Az ötödik pecsét (1976)

A tanú - amelynek magyar társadalomban mért hatása fentebb már meg lett említve – mellett vagy inkább előtt kötelező megemlítenünk a Sánta Ferenc novellából készült, Fábri Zoltán alkotást. Mert ez tényleg nagybetűs alkotás, nagybetűs színészekkel és a bőr alá kúszó zongorazenéjével.

A történet egyszerű. A második világháború végén egy kocsmában ismerős társaság összegyűlik. Beszélgetnek, mikor betér egy sánta és beteg vendég, aki csatlakozik hozzájuk. Moralizálni kezdenek, amikor felvetül a kérdés: Tomóceusz Katatiki vagy Gyugyu sorsát választanák? A király erkölcstelen életét, aki nem érez szégyenérzetet? Vagy Gyugyu rabszolgáét, aki pedig bár megalázott és szenvedéssel teli életet él, erkölcsi fölényben és tisztának érzi magát? 

Mindezek után a gondolatkísérlet után másnap beviszik az asztaltársaságot a nyilasok és vallatni kezdik őket. A szabadon bocsájtás feltétele pedig mindössze annyi, hogy egy keresztre feszített fogolyt pofán kell vágni. Az esti moralizálásból mára valóság lett. Ez a mű erkölcsről és hitről, kényszerről és szabadelvűségről szól. És még ezernyi kérdésről és témáról, aminek meglátásához csak el kell indítani a filmet!

Hamarosan jön – ugyancsak a teljesség igénye nélkül -  újabb 4+1 film ebben a topicban, a 90-es évektől kezdve a mai időkig.

 (korábban megjelent cikk lett továbbfejlesztve ám: https://juratus.elte.hu/filmajanlo-ujabb-7-film-a-jogrol-es-az-igazsag-kereseserol/)