/fotó: Playbánia albumborító, Universal Music Group, 2022/

Beton.Hofi háromnapos zenei ámokfutást vitt végbe az Akvárium Nagyhallban.
Egy ilyen velős koncertélmény után felmerülnek kérdések: sajnálom-e én, mint már régi hallgatója – kicsit önző módon - hogy populáris lett a zene és nem maradt meg underground berkekben?

Ezzel együtt izgultam/izgulok, hogy elvész-e vajon a mainstream tengerben, vagy egy nagyobb koncerthelyszínen a mondanivaló és a vibe...

De beszélhetünk itt arról is az aggodalmakon túl, hogy mégis hogyan lehet ennyire eggyé válni a közönség hangjával és ennyi fülben dallam- és szövegtapadást előidézni. Mindenképp látszik, hogy ki van éhezve a magyar zenei szcéna és a hallgatóság a szövegcentrikusságra is. És ő mind a érteni vágyóknak jól ír szöveget, mind azoknak, akiknél a dallam játszik elsődleges szerepet.

A fő kérdés pedig, hogy hova lehet ezt továbbfokozni, mind zeneileg, mind koncertélmény szintjén.

A szombati, Day 1000-en volt szerencsém élvezni és átadni magam a zenei élménynek, abban a Nagyhallban, ahol még egy-két héttel korábban Schwarz Ádit a Pulzaar című, miki357 által rendezett rövidfilmben láttam. Ott egy rockfanatikus srácot alakít, aki végül elmegy élete szerelmével élete koncertjére és végül felmegy a színpadra és megvalósulnak a nyolckeres álmai?

Most szombaton ( és az előtte, utána levő estén is) 1300 ember álmai valósulnak meg, mert amit Beton.Hofi képes magából kiadni, az az emberközeliség és őszinteség, az nem sokaknál van meg. (Igaz, a mai újhullámos magyar előadók real-arcok, nem veszik magukat se túl komolyan és a brandépítésük egyik alapköve a közvetlenség saját maguk által generált sztárallűrök és a média nélkül kellő önkritikával. (lásd még: Dzsúdló, Krúbi, Azahriah, vagy a Carson Coma.)

A közönségtől azonban megkapja a megérdemelt tiszteletet és rajongást, a Hundredsins által bemelegített embersorok már a DAY1000-es bevonulásnál érezhetően koncentrálva készek átadni magukat az egyórás koncert minden részletének.

A Playbániáról minden zene még (az Albán Tyga Interlude és a Pulled Pork is), minden közreműködőjével (Co Lee-ra felhívom a figyelmet!) elhangzott. A vizuál ezzel a koncert első harmadában felakasztott átlátszó és különböző színekkel megfestett vászna, majd a vonósok bevonása is hangulatfokozó elemek voltak. Aztán még a Comic Sinsről is öt zene megelőzte a Popot és a Bagirát. Utóbbi már 5. leghallgatottabb magyar zene Spotify-n, ami 8 hónap leforgása alatt nagyon szép teljesítmény. A koncerten történt lánykérésnél pedig gratulálok az ifjú úrnak, szerintem remek hangulatot és pillanatot ragadott meg, hogy ezt a koncertet választotta. A közönség már jegyben jár Beton.Hofi verzéivel, itt most egy hagyományos eljegyzésnek is tanúi lehettünk.

A Kishallos after a producerekkel sem volt elenyésző alkalom, kitűnően lett így kitalálva a 20 órától hajnali 1-ig tartó program. A 70 perces - 17-18 számból álló - koncert meg 7 percesnek tűnt, de szerintem ez jelzi az egésznek azt a minőségét, hogy mennyire ki tud emelni egy jó zene a hétköznapok idősíkjaiból...

Negyedik koncertem (és ebből az első akvás) volt a Hofi-féléből, idénre nyáron plusz kettő jön még ehhez mindenképp. Tengermély bizonyossággal ajánlom mindenkinek, hogy legyen részese akár nyáron, akár már a klubszezonban egy ilyen élménynek, mert szemünk előtt lesznek nagyobbak azok az előadók, akik üdeszínfoltok és példaképek a magyar könnyűzene égiszén. /Nem beszélve arról a Pogány Indulóról és Co Lee-ról, akik minden bizonnyal a két új mainstream felé törekvő csillag/

Többet kapsz, mint vársz és amennyit elsőre gondolsz, hogy megérdemelsz. És még mit várhatunk a jövőben? Ha csak ezek a koncertek ismétlődnének ugyanezzel a forgatókönyvvel, már boldog lennék.