Amikor a szerzőiség és a mainstream összeér
Azahriah – Memento albumkritika
/kép: genius.com/
A magyar. Zene. Generációváltásának. Zászlóshajója.
Ha nem a legnagyobb…Tavaly Sziget nagyszínpad, két sold-out Park. Március elején teltházas Papp László Sportaréna nagyshow. Mindezt 21 éves koráig. Első kiadott dalát napra pontosan a 18. születésnapján publikálta, azóta három lemezt adott ki. A legnagyobbat eddig a 2022-es ’A ló túloldalán’ szólt, amit Desh-sel közösen dobtak ki a nagyközönség elé. Mára a legnépszerűbb magyar zenész. Az augusztusi ’Silbak’ kislemez után pedig most egy hete, május 1-jén érkezett Azahriah Memento c. nagylemeze – szerencsénkre már Desh nélkül.
Az egyedi hangzás és vízió és a nagy mainstream - mint két párhuzamos vonal – szinte elképzelhetetlen legtöbb esetben a művészetben. A nagyközönség legtöbb esetben a leegyszerűsített, bekategorizált üzenetekre, akkordokra, zenei világra vevő, ezzel pedig az előadók sem mernek (ha egyáltalán tudnának) megújulni, frissíteni. Aki viszont született tehetség és millióból felismerhető karakter, képes a fősodoron, mainstreamen és a nagyközönség stílusán változtatni, és „rájuk erőltetni” egyedi látásmódját.
A ZENE
Hogyha mindenképp be kellene skatulyázni zenei stílusba ezt a 10 dalos albumot, akkor én a reggae-trap vonalat látom bele. (Ha sokan hallgatják, akkor már ez a stílus később a pop megjelölésbe is belecsúszhat) Meg kell említeni, hogy maga Azi végezte a produceri munkát is és az, hogy több hangszeren otthon van, kiváltotta, hogy bátran, megkötések nélkül kísérletezik hangzásvilágokkal. Továbbá – a szerző és az általam is nagyon kedvelt - Twenty One Pilots zenekar behatását is érzem, ami a dallamvezetést és a sötétebb hangulatot illeti. (De erről lentebb még szót ejtünk.) Azért sem egyszerű körülírni és valamelyik stílus fiókjába betenni ezeket a számokat, mert valójában egy-egy háromperces zene harmadánál, közepén levő váltás miatt, inkább 20-25 track-et hallunk az albumon.
Nincsenek közreműködések, csak egy és ő sem hazai. A Four moods 2 második felében Queen Omega énekel, egy trinidadi reggae énekesnő, aki itthon ezek után bizonyosan hallgatóbázisra talál. Remek és meglepő választás volt ő, látszik, az alig ismert és külföldi feature-ön, hogy ez is – mint minden ezen az albumon - a szerzői elképzelés által vezérelt döntés volt, ami egyszerre ’out of box’ és egyszerre előre végiggondolt és eltervezett.
A SZÖVEG
Emellé a zenei változatosság mellé társul a megkapó szöveg. Maga Azahriah flow-ja a legjobb itthon. Lendületes, változatos, tud rappelni és hát énekelni is. Általánosságban igaz, hogy ha olyan közhangulatot, sokakban megbúvó – jó esetben mélyebb - üzenetet fog meg az alkotó, amivel a nagyérdemű, nyitott tömeg megszólítva érzi magát és azonosulni tud, már csak a szöveg miatt is hallgatni fogják sokan közülük. Gondoljunk csak itthon Krúbira, Beton.Hofira vagy Pogány Indulóra, az ő zenéjüket a legtöbben a szövegük milyensége miatt hallgatják. Külön kiragadva pedig versként is működnek a soraik.
A 21 éves előadónk eddigi pályafutásában ezt a részt tartottam gyengébbnek…eddig. Hiányérzet is volt bennem emiatt régebben, de aztán rájöttem, hogy a magyar nyelvű daloknál - ahol jobban figyeli mindenki a mondanivalót – eddig többségben Desh is közreműködött. (És az ő karaktere és jelenléte is kellett a nagy virális szövegekhez és a tömeg eléréséhez!)
Desh Pedig finoman szólva, nem egy értelmező kéziszótár… bár igaz-igaz, nem is kell elvárni ezt se tőle, se semelyik másik zenésztől. Csak egyszerűen, véleményem szerint muzikális tehetsége is a reciproka Azahriahhoz képest, így nekem ő egy visszafogó, a valóságba visszarántó élmény közös zenéik hallgatásakor. Na ő most nincsen és ezért tud ez az album szövegileg is jobban működni, hiszen magyarul csak a szerző szólal meg.
Egyszerre esnek súlyos szavak mély, sötét önképről /’Szosziazi’ vagy ’Kaotikus ez a ház’/ és társadalmi, politikai odamondásról / ’Four moods 2’/. Szövegközpontú zenékről továbbra sem beszélhetünk, inkább hangulatzenékről, de mindenképp kimondható, hogy kiírta magából az alkotó az őt érintő kételyeket múltjáról, kiégésről, népszerűségről, magányról, szerelemről, társas kapcsolatokról és lefestette elénk gondolkodásmódját és hogy 5 év zene van még benne. /’Depicentrum’ szépen zanzásítja mindezt/
/kép: Szosziazi videóklipje/
ÖSSZHANG
Hova tovább, lehet kérdezni. Ez az album véleményem szerint nem fog akkorát menni, mint a tavalyi ’A ló túloldalán’ (bár ne legyen igazam, mert megérdemli), viszont zeneileg nagyon is előremutató. Példát statuál, hogy legyenek saját víziói a zenészeknek. A hallgatóknak pedig, hogy egy befutott zenésznek legyenek kíváncsiak az elvontabb, művészibb oldalára, a megmutatni kívánt világképére is.
Top 3 zene for me: I. four moods 2.; II. 3 korty.; 3. delirium
Top szöveg:
„Ha elmondom mit gondolok
Az lenne politikailag inkorrekt
Ha mondom a nyomor
Meg a korgó gyomor mind abból lett
Hogy megloptak és arcon köptek
Már vagy tízszer” - /four moods 2/
„Nem találhatunk haza
Hisz otthon vagy, amíg a szemed ellát” - /3 korty/